Amerika elárult hőse - Joe Louis

1937 és 1949 között volt nehézsúlyú világbajnok. Ezzel a 11 éves és 7 hónapos folyamatos uralkodással ő minden idők leghosszabb ideig regnáló világbajnoka. Karrierje során 25 alkalommal védte meg címét, ami szintén példa nélküli rekord. Joe Louis neve azonban nem csupán fantasztikus sportteljesítménye miatt maradt meg az emberek emlékezetében. Olyan ember volt, akit bátran lehetett példaként állítani a fiatalok elé: tetteivel, szimpatikus nyilatkozataival, példamutató hazafiságával, botránymentes családi életével a fehér és a fekete lakosság is egyaránt örökre a szívébe zárta ezt a kedves, halk szavú, kivételes tehetségű fiút. 25 sikeres címvédés után (melyből 23 kiütéses volt – ez szintén rekord) 1949. március elsején bejelentette, hogy többé nem kíván ringbe lépni.

A tervbe vett visszavonulást azonban keresztülhúzta az amerikai kormány. Ahelyett, hogy a II. világháborúban mutatott példamutató viselkedéséért elismerték volna, megvádolták, hogy a karrierje folyamán adott adományok után szándékosan nem fizetett adót. Ennek megfizetése komoly anyagi gondokat okozott a volt bajnoknak. Louis, hogy adóhátralékát törlessze, kénytelen volt ismét szorítóba lépni.1950 őszén a sok kihagyás után már csak gyenge utánzata volt régi önmagának, és az akkori világbajnok, Ezzard Charles könnyedén kipontozta. Ez persze még nem oldotta meg Louis anyagi gondjait, így a következő egy évben 8 győzelemmel a tarsolyában próbált ismét egy világbajnoki címmeccset kiharcolni. Már csak egy ember állta az útját, de Joe pechjére ez a fiatal titán egy bizonyos Rocky Marciano volt. A csúcsformában lévő Rocky a 8. menetben végleg szertefoszlatta a kiöregedett Louis visszatérési reményeit. Kétszer is padlóra küldte a Barna Bombázót, aki így magatehetetlenül, a köteleken lógva fejezte be ökölvívó pályafutását.

Cassius Clay ( Muhammad Ali)

Háromszoros nehézsúlyú világbajnok, mérlege 56 győzelem (37 KO), 5 vereség. Muhammad Ali a világ legjobban elismert embereinek egyike. Az egyik legnagyszerűbb bokszolóként és a legnagyobb hatással rendelkező személyiségek egyikeként tartják számon. Cassius Marcellus Clay néven született 1942. január 17-én Louisville-ben (Kentucky). A kis Cassius 12 évesen kezdett el bokszolni, miután valaki ellopta vadonatúj biciklijét egy városi ünnepségen. Baját dühöngve panaszolta el a rendőr Joe Martinnak és megígérte, hogy ha megtalálja az illetőt, ripityára veri. Martin azonban nemcsak rendőr volt, hanem fiatalokat is tanított bokszolni. Látván a fiú hevességét, elhívta egy edzésre, hat héttel később Clay pedig már meg is nyerte első bokszmérkőzését. Ez a csodás gyorsasággal és lábmunkával megáldott, szokatlan stílusú fiatalember hamar a csúcsra ért az amatőrök között: 108 csatát vívott meg, hatszor nyerte el Kentucky-béli, kétszer a Nemzeti Arany Kesztyűs Bajnokságot, és kétszer a Nemzeti AAU (Amatőr Atlétikai Unió) Bajnokságát. 1960. szeptember 15-én Rómában a lengyel Zbigniew Piertrzkowski legyőzésével pedig elnyerte a félnehézsúlyú olimpiai bajnoki címet. Már fiatal korában is rendkívül elszánt, céltudatos és magabiztos volt. Gyakran jósolta meg meccseinek kimenetelét, hogy melyik menetben üti ki ellenfelét. Az Olimpiáról hazatérő Clay, miután nem szolgálták ki egy vidéki étkezdében, dühében egy folyóba hajította aranyérmét (később ezt pótolták neki egy másikkal, teljesítményeire való tekintettel).

Mint bokszoló, Ali rendkívül gyors volt, ellenfeleit villámgyors balegyenesekkel, fürge sorozatokkal verte meg és olyan lábmunkával védekezte ki, cserkészte be, ami egy táncosnak is becsületére válna. Habár nem volt egy gyilkos bombázó, de bámulatos bokszoló volt, hatalmas tehetséggel megáldva. A gyorsasága, a reflexei és a távolságválasztása nagyon nehéz célponttá tették. Miután elnyerte a nehézsúlyú világbajnoki címet muzulmán lett, nevét pedig Cassius X-re, később pedig Muhammad Alira változtatta. 1967. április 28-án megtagadta a katonai szolgálatot és ötévi börtönre, illetve 10 ezer dollár pénzbírságra ítélték. Hosszú ideig - 1967. március 22-től 1970. október 26-ig - volt inaktív, amikor ezek lehettek volna bokszkarrierjének csúcsévei. Muhammad Ali 1981 decemberében végérvényesen visszavonult a profi ökölvívástól, jelenleg Parkinson-kórban szenved.

Az Amerika Szelleme-díj birtokosa, s a legismertebb amerikai ember a világon. 1995-ben Muhammad Ali Múzeum nyílt szülővárosában. 1996-ban neki jutott az a megtiszteltetés, hogy ő gyújtsa meg az atlantai olimpia lángját. 1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad legjobb sportolójának választotta. Akárcsak Joe Louis, Ali is remek példa kép minden ember számára.

Sugar Ray Robinson

Robinsonra szerte a világon úgy emlékeznek vissza, mint a történelem legnagyobb pfp bokszolója. Dominálta a váltósúlyt és a rekord 5 alkalommal szerezte meg a középsúly világbajnoki címét. Párját ritkító tartalmat és stílust hozott a ringbe. Mindene megvolt, amit csak egy ökölvívó kívánhat: káprázatos kéz- és lábgyorsaság, nagy ütőerő, csodás egyensúly, hibátlan időzítés és ütésálló áll. 1921. május 3-án született Walker Smith néven, Detroitban (Michigan). 3 évesen NY-ban kezdett el bokszolni a PAL tournamentsnél, 15 évesen már az amatőrök között versenyzett. Élete első meccsén nem volt AAU (Amatőr Atlétikai Unió) kártyája, így az edzője, George Gainford odaadta neki valami Ray Robinson nevű srácét, a név pedig rá ragadt. Amatőr pályafutása során 85 győzelmet aratott, 69-et kiütéssel. 1940 nyarán váltott át a profik közé, 1942-ben már elnyerte az "Év Ökölvívója" címet. Tökéletes egységet alkotott a boksz tekintetében, megverve ellenfeleit mind kívülről és belülről, mint bunyóban vagy beszédben. Robinson a címet először Jimmy Doyle ellen védte meg, 1947. június 24-én. A meccs előtti éjszakán azt álmodta, hogy meg fogja ölni Doyle-t a ringben. Mivel a meccs már eleve el lett halasztva egyszer, így már szó sem lehetett arról, hogy lemondja. Doylenak a megelőző évben volt egy elég durva mérkőzése Art Levine-nal, ahol szerzett egy agyi sérülést, erről azonban senki sem tudott. Küzdelmük nyolcadik menetében Robinson beütött egy jobbkezest egyenesen az állkapcsába, ezt pedig egy bal horog követte. Doyle mereven esett hátra, sarkain támaszkodva, melyek mintha csak a padlóhoz lettek volna rögzítve. Soha sem nyerte vissza az eszméletét, másnap meghalt. Ezek után Robinson fontolgatta, hogy abbahagyja a bokszolást, de végül a maradás mellett döntött. Ezen mérkőzés után már valahogy teljesen eltűnt belőle az a gyilkos ösztön. 1965. december 10-én, 44 éves korában vonult vissza véglegesen.

Robinson profi karrierét 175 győzelem, 19 veszteség, 6 döntetlen és 2 érvénytelen mérkőzés fényjelezte. Váltósúlyú címét ötször, középsúlyú címét háromszor védte meg. 18 különböző világbajnokkal bokszolt csodálatos pályafutása során. Alzheimer-kór okozta halálakor 1989-ben minden sajtóbéli gyászjelentésben mint a súlycsoportoktól független legnagyobbikról emlékeztek meg.

George Foreman

Minden idők egyik legerősebb ökölvívójának tartják. 1968-as olimpiai játékok aranyérmese, 5 évre rá pedig a nehézsúly világbajnoka. Profi karrierjének első 38 mérkőzéséből 35 kiütéssel nyert meg, így a sajtó szemében ő lett a KO-király. Fokozatosan került a nehézsúly sztárjai közé, és 1973. január 22-én jött el a nagy nap, amikor világbajnoki címért mérkőzhetett a Muhammad Alit legyőző Joe Frazierrel szemben. A jamaicai Kingstonban sorra kerülő találkozót világszerte óriási érdeklődés kísérte, a szakértők Fraziert tartották esélyesebbnek. Ehhez képest Foreman két könyörtelen menetben végig verte a bajnokot, aki meglepően figyelmetlenül játszott, összesen hatszor került padlóra. 1974-ben, címvédőként kűzdött meg Muhammad Alival, az Afrikai Zaire-ban. A nagy hőségben Ali Foremant alaposan kifárasztotta, majd a 8. menetben padlóra küldte, megfosztva George-t a világbajnoki címétől. 1977-ben szenvedte el pályafutásának második vereségét, majd egy időre visszavonult. Hogy s mint történt, alig tudható, de Foreman egyszer csak ökölvívó világbajnokból lelkész lett, saját gyülekezettel és templommal, üres óráiban pedig szarvasmarhákat tenyésztett a farmján. Harmincnyolc évesen visszatért a ring világába, részben "kalandvágyból", másrészt hogy gyülekezetének anyagi eszközeit gyarapítsa. És ami valóban megdöbbentő: ismét eljutott a világbajnoki címig, azonban nagy terve, hogy Mike Tysonnal is megküzdjön, nem sikerült.1994 novemberében Foreman történelmet írt. 45 éves korában, 10 év után ismét nehézsúlyú világbajnok lett. A Ring Magazin a "minden idők 100 legerősebben ütők" listáján a 9. helyen áll. Foremannak öt fia van, mind az ötöt George-nak hívják.

A 60-as évek Tysonja, vagyis Sonny Liston

Charles "Sonny" Liston egész élete ellentmondásos és misztikus volt, hiszen már a születése idejére vonatkozólag sincsen teljes mértékben megbízható adat. Ő maga, (mivel nem tudta ő sem) leggyakrabban az 1932- 1933-as esztendőket jelőlte meg, de a legelső letartóztatási jegyzőkönyvei az 1927-es vagy 1928-as adatot tartalmazták. Liston 185 cm magas, versenysúlya 98 kg. A magánéletben egy meglehetősen mogorva ember volt, családján kívül szinte mindenkivel bizalmatlan, nehezen barátkozott A boksztörténelem egyik legkeményebb balkezével rendelkezett, Rocky Marciano mondta róla, hogy Liston balkezéhez foghatót még nem látott. -"Keményebb balkeze van, mint amilyen nekem volt a bajnokságom éveiben." dícsérte Joe Louis. A 60-as évek végén, Archie Moore szerint Ali és Frazier után még mindig a mezőny egyik legjobbja volt. 1971. január 5-én, felesége holtan találta otthonukban. Ahogy szinte az egész élete, úgy a halála is misztikus maradt.